Tizenegykor nálad

Więcej o książce

„Azt álmodtam, hogy anyám nem szeret” – olvashatjuk a Tizenegykor nálad torokszorító nyitósorában, s a szeretetlenség e nyomasztó rémálma hullámszerűen vonul majd végig a teljes köteten, akár egy kitartott felkiáltás. Kiss Ildikó Judit könyvében egy kaleidoszkóp fénytörésében láthatjuk a gyermekkor darabjait: küszködő anyák, csalfa férjek, magára hagyott gyermekek, háborúban elhurcolt nagyszülők, bántalmazások rémképei, becsapódó ajtókba torkolló válások és rutinba fulladó, kiüresedett házasságok. A boldogtalanság megrázó alakváltozatai. A sorsok hátterében ugyanakkor felfénylik az odaadó nagyszülők oltalmazása, valamint a gólyakelepeléssel és süteményillattal telt vidék plasztikusan megfestett emlékképe is. A történetek elbeszélői hol a nagymama tulipános ládájának mélyéből, vagy messzi tájakból, hol egy kilesett pillanatból, avagy egy utcára dobott kenyérszeletből próbálják megmutatni a jövő bizonytalansága helyett, hogy honnan indultak.A Tizenegykor nálad elbeszélései a szeretetéhség, a hiány és az odaadás pulzáló feszültségéből bomlanak ki, hiszen ahogy az egyik történetben olvashatjuk: „nem tudom milyen tárolórendszere van az embernek az emlékekre… de azért imádkozom mostanában, hogy őt soha ne felejtsem el.