Rumbarumbamm - Ez egy kibaszott karanténnapló

Więcej o książce

„De hát… de hát te két hónapig csak fingorásztál és káromkodtál! Ne legyél igazságtalan, mert menstruáltam is, és azt is az emberek orra alá dörgöltem. De hát… de hát ezt én is meg tudnám csinálni! Korrekt. Csak miért nem csinálod? Miért nem csinálod azt, amit tudsz, ahelyett, hogy amiatt vagy mérges, amit én tudok?” Benedek Ágota furcsa nevű naplójában őszintén számol be mindennapjairól, megnevettetve bennünket. Élete tele van abszurditásokkal, ami izgalmas, mert annyira más, mint a sajátunk. Felszabadít, mert bármin élcelődik, önmagát sem kímélve. Inspirál, mert folyamatosan reflektál önmagára és a világra. Bár elsőre nem tűnik úgy, hogy közös van bennünk ezzel a karcos humorú, harmincas évei elején járó nővel, végül rájövünk, hogy tudja, miről beszél. Alig várjuk a folytatást. Részlet a könyvből: „Elmondom a kedvenc viccem. Annamarinak is ez a kedvenc vicce. Amikor kérlel, hogy meséljem el újra, előre a szája elé kapja a kezét, hátha ezúttal nem szabad nevetni. A nagyanyám, aki csodálatos asszony volt, évekkel ezelőtt felhívott, és bús hangon közölte, hogy az akkori fiúm, Máté, meghalt. Én mosolyogva mondtam, hogy Máté nem halhatott meg. Elmagyaráztam neki, hogy Máté él. A nagyanyám elhallgatott, és rájött, hogy hülyeséget mondott, majd kijavította magát: Jaj, Máté él! A mostohaapád halt meg. Szabad nevetni.”